IRÁNY – Vezetői stabilizáció program

A program célja, hogy a résztvevők felismerjék saját túlterhelési jelzéseiket, és olyan egyszerű, azonnal alkalmazható eszközöket kapjanak, amelyek támogatják őket a szabályozottabb reagálásban, a tisztább döntésekben és a terhelés alatti helytállásban.

Az alábbi esettanulmány a Tolna Vármegyei Balassa János Kórházban megvalósított program tapasztalatait és eredményeit mutatja be, az intézmény engedélyével. A bemutatott eredmények intézményi szintű, összesített adatokon alapulnak, személyazonosításra alkalmas információt nem tartalmaznak.

Kulcseredmények

• 45 egészségügyi vezető vett részt a programban

(főnővérek, műtővezetők, ápolási igazgató és helyettesei)

• 28 vezető töltötte ki az 5 hetes utánkövető kérdőívet

(62% válaszadási arány)

• 82,1% használta a programban tanult stabilizációs eszközök valamelyikét
• 78,5% szerint az eszközök segítettek visszanyerni belső stabilitásukat terhelési helyzetben
• 85,8% gyorsabban felismeri saját túlterhelési állapotát

Esettanulmány egészségügyi vezetők körében

Az egészségügyi vezetők munkáját magas döntési terhelés, folyamatos felelősség, szervezési nyomás és jelentős érzelmi megterhelés jellemzi. A vezetői szerep gyakran tartós készenléti állapotot kíván, miközben a döntések szakmai, emberi és szervezeti következményekkel járnak.

Ebben a közegben a szakmai tudás önmagában nem elegendő: a vezetői helytállást az is meghatározza, mennyire képes a vezető terhelés alatt szabályozottan, tisztán és döntésképesen jelen lenni.

A programban 45 egészségügyi vezető vett részt három csoportban (főnővérek, műtővezetők, ápolási igazgató és helyettesei).

A program időkerete egy 4 órás fejlesztési alkalom volt, amelyet előmérés és utánkövetés egészített ki.

A program felépítése

A program négy fő elemből állt:

• a vezetők aktuális állapotának feltérképezése
• a tartós terhelés okainak és következményeinek megértése
• stabilizációs eszközök elsajátítása
• lezáró és utánkövető értékelés

Előmérés

Az előmérés egy saját fejlesztésű kérdőív segítségével történt. A mérés célja a vezetők aktuális állapotának feltérképezése volt.

Az önbevalláson alapuló mérés a vezetők magukról alkotott észlelését rögzíti. Ez a jelenlegi program szempontjából releváns adatként értelmezhető, mivel a stabilizáció és az önszabályozás kiindulópontja a saját állapot felismerése.

A kérdőív 5 fokú Likert-skálát is használt.

(1 = egyáltalán nem jellemző, 5 = teljesen jellemző).

Az előmérő kérdőíveket a helyszínen, papír alapon töltötték ki a résztvevők.

Az előmérés három területet vizsgált:

• vezetői terheltség
• idegrendszeri szabályozottság
• döntési tisztaság

A résztvevők induló terhelési és szabályozási profilja

Az előmérés alapján a résztvevők a program elején közepes terheltségi szinten voltak jelen (3,17/5). Az idegrendszeri szabályozottság is közepes (3,44/5) volt, míg a döntési tisztaság viszonylag stabil képet mutatott (3,89/5). A részletesebb válaszok alapján ugyanakkor több résztvevőnél is megjelent a folyamatos készenléti állapot, valamint a túlzott felelősségérzet élménye.

A program fókusza

A program olyan célzott fejlesztési beavatkozás volt, amely a vezetők terhelés alatti belső stabilitását és helytállását támogatta.

A résztvevők többek között az alábbi eszközökkel dolgoztak:

• stresszválasz felismerése
• terhelési mintázatok feltérképezése
• rövid idegrendszeri stabilizációs technikák
• figyelem-visszahorgonyzás
• mikro-szabályozási eszközök a mindennapi vezetői helyzetekhez

A cél az volt, hogy a vezetők jobban megértsék saját terhelés alatti reakcióikat, és konkrét, azonnal használható eszközökkel térjenek vissza a munkájukba.

A program azonnali hatása – lezárás:

A három csoport eredményei hasonló mintázatot mutattak.

A teljes mintát (45 fő) vizsgálva:

• 67% a program végére stabilabbnak érezte magát
• 73% tisztábban látta saját vezetői terhelésének mintázatait
• 89% legalább egy olyan konkrét eszközzel távozott, amelyet stresszhelyzetben vezetőként is használni tud

A lezáró kérdőíveket a helyszínen, papír alapon töltötték ki a résztvevők.

Ábra 1. A program azonnali hatása (N=45)

A program késleltetett hatása – utánkövetés:

Az 5 hetes utánkövető kérdőívet 28 vezető töltötte ki, ami 62%-os válaszadási arányt jelent. Az utánkövető kérdőív online formában (Google Forms) került kiküldésre a résztvevőknek öt héttel a program után.

A válaszadók:

• 82,1% jelezte, hogy az elmúlt hetekben használta a program során tanult stabilizációs eszközök valamelyikét
• 78,5% szerint ezek az eszközök segítettek visszanyerni belső stabilitásukat terhelési helyzetben
• 85,8% arról számolt be, hogy gyorsabban felismeri saját túlterhelési állapotát
• 78,6% tudatosabban képes lassítani, amikor túlterheltté válik
• 78,6% szerint könnyebbé vált a nap lezárása és a munka utáni feszültség leválasztása

             Ábra 2. Utánkövetési eredmények a programot követő 5. héten (N = 28)

A válaszok alapján a program gyakorlati hasznossága egyértelműen megjelent. A résztvevők 92,8%-a legalább részben hasznosnak tartotta, ezen belül 67,8% kifejezetten erős hatást jelzett. Negatív megítélés gyakorlatilag nem jelent meg. Ezt az alábbi ábra is jól mutatja:

Ábra 3. Utánkövetési értékelés a programot követő 5. héten (N = 28)

Az ajánlási arány is ezt erősíti. A válaszadók több mint 71,4%-a 8–10 közötti értékkel ajánlaná a programot, vagyis nemcsak működött számukra, hanem más vezetőknek is szívesen továbbadnák.

Következtetés

Az eredmények azt mutatják, hogy rövid időkeretű vezetői fejlesztési programok is képesek olyan stabilizációs eszközöket adni az egészségügyi vezetőknek, amelyek a mindennapi vezetői helyzetekben ténylegesen használatba kerülnek.

Az utánkövetés alapján a résztvevők jelentős része gyorsabban ismeri fel saját terhelési állapotát, és aktívan alkalmaz olyan mikro-stabilizációs eszközöket is, amelyek segítik őket abban, hogy terhelés alatt szabályozottabban reagáljanak, tisztábban döntsenek és stabilabban helytálljanak.

Résztvevői visszajelzések a program után

A program lezárásakor a résztvevők rövid szöveges visszajelzéseket is adtak arra a kérdésre, hogy mit emelnének ki a programból egy másik intézmény vezetője számára. A válaszok többek között a következőket hangsúlyozták:

„Ez mindig hasznos, mivel minden vezető folyamatos terhelésnek van kitéve.”

„Ez a program egy eszköz a kiégés megelőzésére és a tartós terhelhetőség kialakítására.”

„Megerősítést adott a program abban, hogy a munkahelyi terhek a helyükön kezelendők, és különválaszthatók a magánélettől.”

„Segít átvészelni a nehezebb napokat.”

„Mindenkinek más az eszköze a feszültség oldására, és ebben a programban mindenki megtalálhatja a sajátját.”

„Apró dolgok nagy változásokat tudnak hozni.”